Sziasztok!
Egy olyan könyvet hoztam, amit alapból nem vettem volna ki, de barátnőm rávett rá. Valamivel több, mint a felét ott helyben a könyvtárban olvastam el, de befejezni tegnap sikerült a hazafele tartó vonaton. Több, mint 3 óra az út, szóval időm, mint a tenger olvasáshoz. 😀
Csak megszületett ez a post is. A minap rájöttem, hogy jobb is, hogy nem azonnal írtam meg ezt a beszámolót, hanem hagytam egy kicsit leülepedni. Lássuk is, hogy miért.
Szombaton találkoztam barátnőmmel és bementünk a WestEndbe is. Valójában nem tudtuk, hogy hová menjünk, én meg éhes voltam. Ebéd után úgy döntöttünk, hogy beugrunk a margitszigeti Japánkertbe, ám de előtte benézünk az Ulpius-házba is ha már elsétálunk mellette és “én könyvet akarok venni” (mondá barátnőm). Még most sem tudom, hogy áldás-e vagy átok, amiért bementünk, de nagy nehezen (szinte a semmiből) sikerült összeszednem az az 5 db könyvet. Könyvvásárlással olyankor szokott problémám lenni, amikor sok olyan könyv van, ami érdekel. Itt konkrétan volt 2, 1-et pluszba találtam, 1-hez visszatérve választottam, az ötödik volt Monica Murphy: One week girlfriend – Heti csaj c. könyve, amihez úgy álltam hozzá, hogy inkább eladom, de nem érdekel. NEM. FOGOM. ELADNI.
Múlt héten költöztem fel Pestre suli végett, és amikor elvittem odaadni egy happolónak az egyik könyvem, a vörös szőnyeget a lábam elé kiterítve elvittek a Nyugatinál lévő Eiffel Antikváriumba. Amint bent megláttam Suzanne Selfors: Mentsük meg Júliát! c. könyvét, azonnal elrejtettem, hogy senki se vehesse el tőlem. Ekkor vettem meg még Richelle Mead: A szukkubusz dala c. könyvet is, arról majd később, még nem olvastam.
Noémi olvasósarka 